2015. december 6., vasárnap

24. fejezet


madison beer and smile kép



November 3. Kedd


Please don't see just a boy caught up in dreams and fantasies
Please see me reaching out for someone I can't see
Take my hand let's see where we wake up tomorrow
Best laid plans sometimes are just a one night stand
I'd be damned Cupid's demanding back his arrow
So let's get drunk on our tears and

God, tell us the reason youth is wasted on the young
It's hunting season and the lambs are on the run
Searching for meaning
But are we all lost stars, trying to light up the dark?



Reggel maraton futásba kezdtem, ugyanis késésben voltam. Szabályosan kilőttem magam a házból és maximális sebességgel vágtattam a buszmegálló irányába. Útközben párszor megbotlottam a kikötőzött cipőfűzőmbe, a telefonomból kilógó fülesre ráléptem, így a telefonomat sikerült megsétáltatnom, aztán a sálam majdnem megfujtott, de sikeresen elértem a buszt. Az emberek elég furán nézhettek rám, de én győztes mosollyal az arcomon szálltam fel a buszra.
 A teremben a szokásos csend és üresség fogadott. Egy sóhajtás kíséretében helyet foglaltam, majd elővettem egy sima csíkos füzetet amit osztályfőnökire szoktam használni.
Ahogy az idő telt egyre több motoszkálást, kintről beszűrődő zajokat hallottam. Egyedül ültem a sötétben, mert túl fáradt voltam felkapcsolni a lámpákat. Becsöngetés előtt tíz perccel beszállingóztak a többiek is. Kolos oda is jött hozzám.
–Helló Iza, mizu? – mosolygott rám.
–Helló Kolos – utánoztam. – Semmi csak fáradt vagyok.
 A kommunikációnk eddig tartott ugyanis Dani lépett be a terembe, széles mosollyal az arcán, és el is kiáltotta magát:
–Barátnőm vaan!! – egy pillanatig mindenki némán figyelte, én meg aggódva Anettre néztem, akin láttam, hogy nem kell sok hozzá és elsírja magát.
–Dani már ezerszer megbeszéltük, hogy a játék Taylor Swift babáddal való viszonyod nem számít igazi kapcsolatnak – csóválta a fejét Áron.
–Nekem van egy Brad Pitt babám, hozzuk össze őket – szállt be a beszélgetésbe Kolos is.
–Te meg vagy őrülve? – fordult felé Roli döbbent ábrázattal. – Brad Pitt csak Angelina babával jöhet össze te tudatlan. Hát ennyit se tudsz? – csóválta a fejét Roli.
 Erre már én is felnevettem.
–Maradjatok már, komolyan beszélek! – szakította félbe őket Dani.
–Jól vanna! – csitítgatta Boldi. – Ki a csaj?
–Köszönöm kérdésed kedves Boldizsár – válaszolt Dani mosolyogva, mire megforgattam a szememet. – Itt van! – mutatta felénk a telefonját.
 Egy hosszú vöröses barna hajú lány képe jelent meg előttünk. El kell ismernem nagyon szép lány volt,de Anett szebb. Százszor.
Felé néztem és láttam, hogy nagyban lapozgatja az irodalom füzetét.
–Nem rossz a csaj – csúszott ki Áron száján, amiért meg is kapta a megérdemelt büntetését, ugyanis Alexa tarkón vágta. Áron persze azonnal korrigálta magát: – Persze nálad nincs szebb, édesem – mosolygott Alexára, aki ettől kicsit megenyhült, és szerelmesen nézett a barátjára.
Sose lesz barátom.
 Na mindegy, szóval mivel láttam Anetten, hogy eléggé kivan, ezért odaakartam menni hozzá, de valaki megelőzött.
–Nézd Netti, szerinted is illik hozzám? – tartotta Anett felé a telefonját Dani. – Ugye milyen szép? – Pontosan ennyi kellett Anettnek. Fogta magát, arrébb lökte Danit és kiszaladt a teremből. Dani értetlenül bámult utána.
–Valami rosszat mondtam? – nézett rám kétségbeesetten.
 Megráztam a fejem, majd Anett után rohantam Dorinával és Alexával a nyomomba. A folyosón közbe összeütköztünk az érkező Emmával.
–Sziasztok – köszöntött minket, majd mivel látta, hogy valami gond van, kikérdezett minket, és jött velünk Anett után.
 Anettet a folyosó végi WC-be találtuk meg az egyik fülkébe szipogott.
–Anett – szóltam hozzá lágy, nyugodt hangon – , nyisd ki az ajtót kérlek, nincs itt senki.
 Pár másodperccel később hallatszott a zár kattanása, és a piros kis vonal eltűnt, Anett meg kilépett a fülkéből. Vöröslő, nedves arccal és kisírt szemekkel nézett ránk. Azonnal odamentünk hozzá egy kiadós ölelésre.
–Fáj – csak ennyit mondott, de annyira halkan, hogy alig hallottam.
–Tudjuk életem. – Simogatta nyugtatóan a hátát Emma.
–Tudtam, hogy ez lesz – folytatta Anett – , de nem gondoltam, hogy ilyen érzés lesz.
–Anett figyelj rám – mondtam lágyan, majd megvártam amint az ő könnyes kék íriszei találkoznak az enyémekkel – , Dani egy idióta.
–Pozitív – szólt közbe Alexa.
–Te sokkal szebb vagy annál a lánynál és tudom, hogy a belső is fontos ezért mondom, bár nem ismerem a lányt, de téged valamennyire igen, és tudom, hogy hülye, hogy nem vette ezt észre. Viszont biztos vagyok benne, hogy majd rájön, neked viszont nem kell megvárnod azt a pillanatot. Tovább kell lépned most, mielőtt még túlságosan is belegabalyodsz. Megtudod csinálni, és mi is itt vagyunk, hogy segítsünk. Rendben? – néztem rá mosolyogva, mire csak a szemét törölgetve bólintott egyet.
–Az első szabály: Nincs szomorkodás! – nézett rá tettetett szigorúsággal Emma.
 Anett erre elnevette magát, majd ismét bólintott egyet.
–Öleléééés! – hívott minket magához Alexa.
 Pár perc ölelkezés után Anett megszólalt:
–Be kéne mennünk, elfogunk késni. – A hangja már kicsit nyugodtabban hangzott.
 A terem ajtaja már be volt csukva, ebből sejtettük, hogy az osztályfőnök már beért. Kopogtunk egyet, majd benyitottunk és Ágnes tanárnő kérdő tekintetével találkoztunk.
–Lányok, tudtommal már több mint öt perce becsengettek – nézett az órájára. – Most az egyszer eltekintek e mellett, és nem írlak be titeket későnek, de nagyon ajánlom, hogy ez legyen az utolsó alkalom – jelentette ki, mire engedelmesen bólogattunk. – Rendben. Sipirc a helyetekre!
 A helyemhez érve Dorina kérdő pillantása fogadott.
–Hol voltatok? – kérdezte suttogva.
 Gyorsan beavattam a részletekbe, aztán az osztályfőnöki órának szenteltem a figyelmemet.
–Jól van gyerekek, az első dolog amit meg kell beszélnünk az az, hogy ki legyen a DÖK-ös az osztályból. Két ember kellene, ők fogják képviselni az osztályt egy-egy gyűlésen. – Világosított fel minket. – Kinek lenne kedve jelentkezni?
 Az osztályban mindenki lapított. Gondolom senkinek se volt kedve, plusz melót vállalni.
–Legyen Anett az egyik – szólalt meg végül Dani.
 Döbbenten néztem rá, ahogy Anett is.
–Persze csinálj csak nekem még több tenni valót. Köszönöm szépen! – förmedt rá dühösen Anett.
 Úgy tűnt Danit meglepte a heves reakció, és próbált lágyítani.
–Nem azért mondtalak téged, mert keresztbe akarok tenni, hanem mert gondoltam én leszek a másik és csinálhatnánk együtt. – Bevallom egy kicsit megsajnáltam Danit. Látszott rajta, hogy nem akart keresztbe tenni Anettnek.
 Anetten is láttam, hogy megbánta, hogy így ráförmedt Danira, de még mielőtt megszólalhatott volna, Ágnes tanárnő közbevágott.
–Mindenkinek rendben lenne ez így? – kérdezte az osztálytól.
Persze az osztály egyetértően bólogatott, egyrészt mert senki se akarta ezt az egészet bevállalni, másrészt meg már szinte mindenki rájött, hogy van valami feszkó Dani és Anett között, és talán ezzel eltudják rendezni valamelyest.

Egy dupla magyarral, és egy fárasztó testnevelés órával később már mind rajzórán csücsültünk.
–Jól van osztály, a mai nap párokban fogunk dolgozni – amint ezt kijelentette az osztályban elkezdődtek a kiabálások, hogy ki kivel legyen párba.
–Na akkor Iza te velem leszel – közölte Roli, majd le is vágta magát mellém.
 Dorina már átült Dávidhoz, úgyhogy úgyis volt hely. Meg persze nem bántam, hogy Roli mellém ült.
 Az osztályban már mindenki a párja mellett foglalt helyet, és ami meglepett az az, hogy Anett és Dani egymás mellett ültek. Bár a feszültséget szinte vágni lehetett közöttük, mégis örültem, hogy egymáshoz kerültek.
–A feladat egyszerű, még ti is képesek vagytok a végrehajtani – oltotta le az osztályt a tanár úr.
–Mi is imádjuk magát, tanár úr! – kiáltotta be Csabi.
–Le kell festenetek egy belső érzést – folytatta mintha meg se hallotta volna Csabi beszólását. – Viszont mindkettőtöknek más érzést kell lefestenie egy A3-as lapra. Ennek az lesz a lényege, hogy a két érzés eggyé válik.
 Én személy szerint lelkesedtem a feladat iránt, nem úgy mint a mellettem ülő Roli, aki csak a telefonját nyomkodta. Nem szép dolog megnézni más üzeneteit tudom jól, de nem bírtam megállni, ezért vetettem rá egy pillantást. Valamilyen Lilla írt neki. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elvesszen a lelkesedésem.
 Felálltam, majd kimentem a tanári asztalhoz lapért, ecsetért, edényért és festékért. Amikor visszaértem a helyemre ledobtam a festékes lapot Roli elé, majd nekiálltam festeni. Kevertem színt, majd elkezdtem festeni. Az elején még fogalmam sem volt, hogy milyen érzést szeretnék megjeleníteni, de mivel valamilyen pirosos szín jött ki, ezért úgy döntöttem ez a düh lesz.
 Mellettem Roli is nekiállt végre festeni, bár fogalmam sem volt, hogy milyen érzést szeretne megjeleníteni, mivel csak egész egyszerűen fogta az ecsetét, és mindegyik színbe belemártotta, majd rákente a lapra. Ezt nem hagyhattam szó nélkül.
–Te mégis mit csinálsz? – Roli felnézett a „munkából”.
–Festek? – nézett rám hülyén.
–Azt látom, de mit? – kérdeztem vissza. – Van valamilyen koncepciód?
–Oké, nem értem mit mondasz, de hagyj alkotni – mondta, majd a kapott liba fos színű festékével elkezdett festeni.
–Ez mégis milyen érzés akar lenni? – tettem fel egy újabb kérdést.
–Ja én nem érzést festek – nézett rám komoly arccal – , csak össze-vissza keverem a színeket.
 Erre azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
–Istenem, hogy lehet valaki ekkora egy világ nyomoréka – fogtam a fejem.
–Héé! – háborodott fel Roli, majd bosszúból fogta az ecsetét és a lap azon oldalán húzta végig, amelyiken én festettem, így az én pirosas színemen egy ocsmány liba fos színű csík éktelenkedett.
–Hogy merted? – néztem rá döbbenten. Roli elkezdett nevetni én meg fogtam az ecsetemet, belemártottam a tűzpiros színbe, majd végighúztam Roli liba fos színén, aztán a csuklóján.
 Roli döbbenten meredt a csuklójára és a rajta éktelenkedő tűzpiros csíkon, majd hangosan felnevetett. Csatlakoztam hozzá így már mindketten együtt nevettünk.
 Persze a tanár úr háromszor is ránk szólt, hogy viselkedjünk, de nem érdekelt. Jól éreztem magam.

 Különórák után Rolival együtt mentünk ki a buszmegállóhoz. Valamit éppen mesélt amikor észrevettem egy ismerős arcot a buszmegállóban ácsorogni. Szinte lefagytam. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Roli összezavarodva figyelt.
–Minden oké? – kérdezte, de nem tudtam rá figyelni.
 Az ismerős szőke hajú fiú mosolyogva elindult felém. Még akkor se tudtam megszólalni amikor elénk ért.
–Szia Iza – köszöntött, majd pillantását Rolira emelte, aki kérdő tekintettel figyelte a fiút.
 Összeszedtem minden erőmet, hogy végre megtudjak szólalni.
–Szia Tomi – mondtam az egykori legjobb barátomnak, aki most valahogy idegennek tűnt.



2015. december 5., szombat

23. fejezet



icon, madison beer, and madison beer icons kép




November 2. Hétfő

You say that I'm too complicated
Hung up and mis-educated
I say 9 to 5 is overrated
And we all fall down
Frustration, desperation
You say I need some kind of medication
Situation: no motivation
Destination: permanent vacation
Congratulations, your imitations
Are taking over the radio stations
Corporations, calculations
We're the voice of the new generation

Az őszi szünet utáni első tanítási nap. Hurrá. Remélem érződik mennyire örülök annak,hogy vége a szünetnek.
 A szünetem - ami durván egy hetes volt - , unalmasan telt. Nem mehettem sehova,mindennap otthon ücsörögtem és rajzolgattam,meg persze beszélgettem a lányokkal, Ákossal, Danival és Rolival is. Sajnos Ákossal se tudtam találkozni,de azt mondta,hogy majd valamelyik péntek délután bepótoljuk.
 Reggel alig akartam kikelni az ágyból,szünet után mindig nehezebben megy a reggeli kelés. A konyhában anya sertepertélt. Odamentem hozzá, és egy puszival köszöntöttem, majd elraktam a kikészített szendvicsemet, és elindultam az iskolába.
 Az idő hűvös volt, ami érthető is így az ősz utolsó hónapját taposva. Útközben a csizmám orrával bele-bele rugdostam egy-két pocsolyába.
 Huszonöt perccel, és egy lefagyott ujjal később megérkeztem a sulihoz, és gyorsan be is futottam, vágyakozva a melegért. Mivel én mindig korán érek be amikor még csak a bejárósok vannak bent, a folyosók üresek és csendesek voltak, a büfében alig volt kirakva pár péksütemény, a tanárok közül is csak néhány szálingózott be. A terembe érve felkapcsoltam a lámpákat, mivel a nap se sütött, így semmilyen fényforrás se szűrődött be. A székeket unottan lepakoltam a padokról, majd miután ezzel is kész voltam, és még mindig hátra volt fél óra becsengetésig, elővettem a füzetemet és elkezdtem rajzolgatni.
 Ahogy telt az idő, kezdtek beszivárogni a többiek is. Mindenkinek figyelmesen köszöntem, bár egy b-s lány vissza se köszönt. Egyenesen úgy nézett rám mintha nem is vele járnék franciára már közel két hónapja. Amint Dani beért, azonnal levágódott mellém, és elkezdett áradozni a szünetéről meg,hogy miket csinált, hol járt, kivel stb. Egy lányról is mesélt akit pénteken ismert meg valamilyen házibuliba, és azóta is beszélgetnek a közösségi oldalon.
–Várj, de most akkor mi van azzal a másik lánnyal? – kérdeztem összezavarodva.
–Milyen lánnyal? – kérdezett vissza.
–Hát azzal akiért annyira odavoltál, és rám is írtál még miatta! – világosítottam fel.
–Kérdezd a barátját. – Válaszolt hűvösen. – Ez a lány más. Érzem.
Erre elmosolyodtam. Daninak elcsavarta a fejét egy csaj.
–Jaj de édes vagy, kis Rómeó – szívattam.
–Menj már! – lökött meg finoman a vállával.
 Hangosan felnevettem, majd el is némultam, mert a tanár belépett a terembe.

                                                                                  ~°~

  Francia után átvonultunk egy frissítő testnevelés órára. Haha. Az öltöző előtt már ott voltak a többiek. Dorina amint meglátott elkezdett rohanni, majd egy csontroppantó ölelésben részesített.
–Jajj de hiányoztál már! – mondta miután elengedett.
–Te is nekem! – mosolyodtam el.
Közelebb mentem a többiekhez, akik nekem is elkezdték újságolni az izgalmas szünetüket. Alexa elkapta tekintetét a nagyban sztorizgató osztálytársainkról, majd rám nézett.
–Nóri volt francián? – kérdezte.
–Nem, állítólag beteg. Miért?
–Csak mert nem küldött nekem üzenetet,hogy nem lesz. Tegnap este beszélgettünk és egy szóval se említette, hogy nem jön ma. – Összeráncolt homlokkal figyeltem Alexát. Aggódtam Nóri miatt, de valahogy kételkedtem abban, hogy nagy baj történhetett vele.
–Biztos minden rendben vele – nyugtatgattam Alexát.
 Az osztálytársaimra nézve, észrevettem, hogy még egy tagja hiányzik a csapatnak. Azonnal meg is kérdeztem Áront.
–Nem tudom merre lehet. Tegnap este óta nem beszéltünk, biztos csak elaludt vagy valami – vonogatta vállát.
 Éppen, hogy csak egy percem volt megemészteni a hallottakat, ugyanis egy kéz fonódott körém hátulról. Egy bársonyos, ismerős hang szólalt meg.
–Hiányoztam? – kérdezte. Éreztem, hogy fülig vörösödtem, és egy ismerős, melengető érzés töltötte el a testemet.
–Szia – hebegtem zavartan a padlót bámulva.
 Roli csak röhögött a zavaromon.
 Kedves.
–Na mi van,már első órára se kell bejárni? – röhögött össze Áron Rolival.
–Nekem nem – vigyorgott Roli.
 Kettejük csevegését Alexa szakította félbe.
–Jól van értjük. Mindketten menők vagytok blablabla, de most már menjünk átöltözni.
–Támogatom! Utálok késni – motyogta Anett.
–Jaaj Netti lazíts már! Egyszer gimis az ember – mosolygott rá Dani, majd barátian összekócolta a haját. Dani közelségétől persze Anett feje paprika piros színben pompázott.
Pár perccel később már mi lányok legalábbis, a tesi teremben futottuk a bemelegítő köröket. Emma és Dorina mellettem futott, így persze beszélgettünk is, ami nem valami jó futás közben, de iszonyú nehéz megállni.
–Na és mi van Ákossal? – kérdezte Emma.
–Mi lenne? Beszélgetünk, és valószínű, hogy valamelyik nap találkozunk is suli után. – Válaszoltam.
–De most akkor tetszik neked? Mi van Rolival?
–Nem tudom, vagyis nem érzem azt amit akkor, amikor Rolival vagyok – vallottam be őszintén.
 Az érzéseimmel még én sem voltam tisztában száz százalékosan, így normális választ se tudtam Emmának adni. Inkább témát is váltottam.
–Na és Dorina, mikor lesz a kövi randitok Dáviddal? – vigyorogtam drága barátnőmre. Az említett persze fülig pirult.
–Szombaton – mondta halkan. – Ez lesz a harmadik, és annyira ideges vagyok, mert valahogy úgy érzem, ezen a randin fog megkérni, hogy legyek a barátnője.
–Jaj deédeees – mosolyogtam olvadozva, mire Dorina belemártotta a könyökét a bordámba.
–Fejezd be! – nézett rám szúrósan, de láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban elnevetheti magát.

Matekon közölte a tanár, hogy bizony ha akarjuk, ha nem, szerdán témazárót írunk az azonosságokból. Hurrá. Ismét. Viszont Roli megígérte, hogy holnap tud korrepetálni, hogy ne kapjak egyest.
 Otthon megírtam a házikat, majd beszélgettem egy kicsit a többiekkel aztán elmentem aludni.


Kifárasztó volt ez a szünet utáni első nap.