Sziasztok! Sajnálom,hogy megint nagy kihagyás történt,de egyszerűen nem tudtam gépközelbe kerülni...Azért remélem tetszeni fog ez a rész. Most ebben a részben van egy kis telefonos üzengetős rész,amit ékezetek nélkül írtam,mert úgy szerintem sokkal realisztikusabb,hiszen majdnem mindenki ékezet nélkül ír,ha messengeren beszélget a barátaival. Remélem nem lesz nagyon zavaró! Egy nagy bejelentésem van még,ami nem más mint,hogy sikeresen befejeztem ennek a történetnek az első évadát! A részeket az utóbbi időkben előre írtam,bár most kicsit elcsúsztam,mivel nem volt gépem,de a lényeg,hogy bepótoltam,szóval neki álltam a tizedik osztálynak!! Személy szerint elégedett vagyok a befejezéssel,és remélem majd nektek is elfogja nyerni a tetszéseteket. Jesszus nagyon sokat írtam,úgyhogy már inkább elhallgatok!:D Jó olvasást!:)
Október 22. Csütörtök
I wanna be so far gone in you
So far nothing else will ever do
I wanna be so far gone in you
In you..
I wanna be so far gone in you
So far nothing else will ever do
I wanna be so far gone in you
In you..I wanna be lost
I wanna be lost in you
Like a ship in the night
I wanna get lost in you
Underneath your sky
I wanna be lost in you
Like a ship in the night
So far gone tonight
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap.
Hát,nem egészen ugyanis ma gyakorlatilag csak az első két óra volt
megtartva,utána mentünk a „nagy” terembe,ahol minden ünnepséget tart az iskola.
Reggel gyorsan magamra kaptam az ünneplőmet;
Fekete farmer,fehér blúz és a suli kendő. Miután felöltöztem komótosan
lecammogtam a konyhába,ahol a szüleim és a bátyám már javában reggeliztek.
Anya amint meglátta,hogy lejöttem már pattant
is fel a helyéről.
–Jobban érzed magad,édesem? – nézett
rám aggódóan.
Bólintottam,s magamra erőltetve egy
mosolyt,töltöttem magamnak egy bögrébe teát,majd leültem közéjük.
–Hé – bökte meg a bátyám a vállam.
Unottan felé pillantgattam. – Tudod,ha kell bárkit megverünk apával. –
Vígasztalt.
–Csak semmi erőszak – nézett anya a
bátyámra szigorúan,mire az kölyökkutya szemekkel nézett rá.
Úgy gondoltam,hogy előállt a megfelelő
pillanat amikor megkérdezhettem anyát,hogy elmehetek e Emma bulijára,így hát
fel is tettem a kérdést.
–Hát nem is tudom,Iza – felállt,majd
összeszedegette a tálakat,és a mosogatóhoz vitte. Természetesen követtem,hogy
meggyőzzem.
–Légysziiii, anyaaaaa – nyafogtam. –
Ez az első buli amire meghívtak,és talán kicsit jobb kedvem is lenne tőle – néztem
rá boci szemekkel.
–Figyelj kislányom – kezdte, - én
tisztában vagyok azzal,hogy most szívfájdalmad van amiatt a fiú miatt,de ez nem
változtat a tényen,hogy későn jöttél haza csurom vizesen, ráadásul még nem is
szóltál,hogy kimaradsz. Ezek mind amiatt
a fiú miatt történtek.
–Tudom anya,és sajnálom,de az egész
őszi szünetben bűnhődni fogok,méghozzá eleget. – Próbálkoztam tovább.
Látván,hogy anyát még ezzel se sikerült meggyőznöm,a titkos fegyveremhez
fordultam: – Apaa! – kiáltottam el magam.
–Iza ugye tudod,hogy még mindig itt
ülünk? – nézett rám a bátyám furán,utalva a kis kiáltásomra.
–Jól van de ez így sokkal filmbeillőbb
volt,jó? Ne kötekedj – öltöttem rá nyelvet,mire grimaszt vágott.
–Mit akartál kincsem? – fordult felém
apa az újságjából felnézve.
–Győzd meg anyát,hogy engedjen el a
Halloween-i bulira! Most az egyszer hívnak meg,és így is egész őszi szünetbe
büntibe leszek,és sehova se mehetek,légysziiiiiiiiiii!! – nyafogtam ismét.
–Hát nem is tudom,szívem. – Húzta el a
száját. – Beszéld meg anyáddal! – felelte,mire anya ajkai győztes mosolyra húzódtak.
–Nemáááááár – nyafogtam tovább.
–Na jó,most már elég volt Izabella! –
nézett rám szigorúan. – Majd még megfontolom,hogy elengedlek e. Most pedig
menj,húzd fel a cipőd,apád elvisz az iskolába,hogy ne keljen esőbe buszoznod.
Durrogva indultam el az előszoba
irányába,amikor anya visszahívott. Nyomban felcsillantak a szemeim,hiszen azt
hittem,hogy megenyhült,és mégis elenged a buliba,ám csalódnom kellett.
–A szendvicsedet ne hagyd itt –
nyújtotta át a műanyag zacskót. – Amint vége az ünnepségnek hívj,és érted
megyek. – Puszilta meg a homlokomat.
~°~
Törin haladtunk tovább az anyaggal,mivel
szünet utáni órán összefoglalunk,és írjuk is rá egy hétre a témazárót. Hát igen,a
gimiben nem áll meg a tanulás még a szünet előtti utolsó órákon se. Imádom a
gimit…Haha.
A szünetben a büfé felé menet kikérdeztem
Dorinát,hogy végre világosítson fel az egész Dávidos üggyel kapcsolatban,mivel
én még leragadtam az első mozis találkozójuknál.
–Hát.. – kezdte – Dávid nagyon
aranyos,figyelmes,udvarias… - ecsetelte elrévedt tekintettel.
Felnevettem.
–Na azt mondd,hogy álltok! – ráztam
meg kicsit a karját,hogy szálljon vissza a lelke a testébe.
–Elhívott még egy randira… - suttogta
pipacs piros arccal.
–Ajjjh deédeeees – gügyögytem,mire
csak egy – igen csontos – könyök a bordámba volt a válasz.
Dorinával tovább beszélgettünk a következő
randijukról,és,hogy mit vegyen fel meg hova mennek.
–Mizu csajok? – hallottunk meg egy
hangot mögülünk,mire egy nagyot sikkantva arrébb ugrottunk. Persze az összes
diák körülöttünk idiótának nézett,de eljutottam arra a pontra ahonnan már
egyáltalán nem érdekelt.
A támadó fantom,aki nem volt más mint
Kolos,hatalmas kacarászásban tört ki.
Dorinával egy „dögöljmeg” fejjel ajándékoztuk
meg,majd nemes egyszerűséggel arrébb löktük. Ettől a pillanattól vette kezdetét
a háború,ami köztem és Kolos között zajlik le,mivel Dorina egy „Engem hagyjatok
ki ebből” szólással kiszállt a harcból.
A teremhez érve már a folyosón hallottuk az
akusztikus gitár kellemes dallamát.
Mosolyogva léptem be a terembe,és láttam,hogy
mindenki Áronék padját állja körül.
–Ügyes – szólt Dorina ahogyan Áront
néztük.
Valóban az volt,mondjuk én egy percig se
kételkedtem ebben,ahogy abban se,hogy aki a mi giminkbe jár, az ne lenne
tehetséges.
Ahogy később – Danitól – megtudtam Áron a Thousand Foot Kruch – So Far Gone című számát
játszotta el Alexa gitárján.
Alexa mindvégig mosolyogva és persze
szerelmesen figyelte Áron minden egyes mozzanatát.
Az ő kapcsolatuk számomra az amolyan „példa”
kapcsolat. Olyasfajta amilyenről minden velem egykori lány álmodik. Persze
gondolom az ő kapcsolatukba is beesnek néha itt-ott kis gikszerek,de ennek
ellenére is jól megvannak. Jó,mondjuk az igaz,hogy nem olyan rég jöttek
össze,de úgy érzem sokáig így is maradnak.
Angolon filmet néztünk,de szinte senki
se figyelt. Inkább zenét hallgatott és telefonozott mindenki. Igen,tudom. Ez a
mai fiatalság a modern ketyeréikkel…
A fülesemet beledugtam a fülembe,és elkezdtem
rajzolgatni a vázlat füzetembe,amikor is egy üzenetem jött messengeren.
Ákos Kovács üzenete: Unalooom.
Halkan felnevettem,majd sebesen elkezdtem
pötyögni a telómon.
Fábián Izabella üzenete: Ora vaaaaan!!!!!!
Ákos Kovács üzenete: Egy felkialto jelbol is megertettem am:Ddd
Fábián Izabella üzenete: Nekem nem ugy tunik,mert meg mindig irsz!:D
Allandoan zaklatsz.
Persze ezt csak viccből írtam. Egyáltalán nem
zavar,hogy sokszor ír,sőt még örülök is neki.
Ákos Kovács üzenete: Nem tehetek rola. Nem lehet neked ellenallni…
Fábián Izabella üzenete: Aaaaa szoval ellenallhatatlan es elkepeszto
vagyok? Egy kislany peldakepe??? *-*
Ákos Kovács üzenete: Ooooo hat azert ne esunk tulzasba:D
Fábián Izabella üzenete: En soha….najo neha,de ezert vagyok olyan cuki
nem?:D
Ákos Kovács üzenete: Mivel egy fiu nem mond olyat,hogy cuki ezert
nem mondom ki,de igen. Valami olyasmi:)
Fábián Izabella üzente: Pedig te az vagy. Cukiii!!
Ákos Kovács üzente: Menj maaar!!!
Az Ákossal folytatott üzenetváltás
megnevetetett,és ezt Dorina is kiszúrta ugyanis a telefonom fölé hajolt,így az
egész beszélgetést látta. Rosszallón ránéztem,mire csak vigyorogva húzogatta a
szemöldökét.
Ekkor újabb üzentem érkezett,ám ezúttal nem
Ákostól.
Budai
Roland üzenete: Min rohogsz egymagadban? Kicsit nyugtalanito…
Éreztem,ahogyan a szívem eszeveszett tempóba
kezd dübörögni a mellkasomba.
Remegő kezekkel írtam a választ.
Fábián
Izabella üzenete: Hahaha. Nagyon vicces vagy,gondolkodtal mar a stand up
comedy-s palyaról? Szerintem igazan neked valo lenne!
Budai
Roland üzenete: Oh köszönöm. Már egy
ideje ezt fontolgatom. Nem csak elképesztően nézek ki,a tánctudásom is profi
szinten van és ennek tetejébe még a humorom is igazán nagyszerű. Egyszóval
tökéletes vagyok.
Fábián
Izabella üzenete: Tul sok idot toltesz a Danival:)
Budai
Roland üzenete: Kopp kopp
Összeráncolt homlokkal néztem a telefonom
képernyőjére. Nagyot sóhajtottam,és visszaírtam neki,bár sejtettem,hogy valami
igazán rossz viccet akar elsütni.
Fábián Izabella üzenete: Ki az?
Budai Roland üzenete: Tomi
Fábián Izabella üzenete: Milyen Tomi?
Budai Roland üzenete: Egyiptomi. Hahahahahaha.
Erre hangosan felnevettem,de nem azért mert
vicces volt,hanem mert olyan szar,hogy az már jó.
Budai Roland üzenete: Latom tetszett!:D
Fábián Izabella üzenete: Ez nagyon rossz volt!
Miközben Rolival beszélgettem persze Ákos is
írt,úgyhogy tiszta káosz volt.
Ákos Kovács üzenete: Amugy az oszi szunetben raersz valamikor? Jo
lenne egyszer hosszasabban beszelgetni.
Hirtelen a tokomra szakadt a levegő...Ha van
egyáltalán ilyen.
Fábián Izabella üzenete: Hat buntibe leszek egesz szunetben…:/ Viszont
Emma bulijara mesz?
Ákos Kovács üzenete: Igen.
Fábián Izabella üzenete: Akkor ott lehet talalkozunk,ha sikerul
kikonyorognom,hogy elmehessek:D
Ákos Kovács:
De azert,majd fogunk valamikor kettesben is talalkozni? Persze,ha van kedved
eljonni velem valahova…
Roland Budai üzenete: HAHOOO!! IZAAA!! Na?
Roli hirtelen jött üzenete miatt
teljesen megkavarodtam.
Fábián Izabella üzenete: Persze,hogy van,és szívesen elmennék veled!:)
Miután elküldtem az üzenetet Ákosnak,oda
fordultam Dorinához.
–Képzeld Ákos elhívott valahova –
újságoltam neki.
–Mivaaaaan?? – emelte fel a
hangját,mire páran felénk kapták a fejüket.
–Halkabban már! – szóltam rá.
–Na ezt most azonnal elkell mesélned! –
nézett rám számonkérően.
Épp beleakartam kezdeni a mesélésbe,amikor
pityegett a telefonom.
Roland Budai üzenete: ?? Mivan?
Összeráncolt homlokkal néztem az üzenetet.
–Mi az? – hajolt oda a telefonom fölé
Dorina.
Nem értettem mire írta ezt Roli,aztán
megnéztem a beszélgetés többi részét.
Amint megláttam,mire írta halkan káromkodni
kezdtem.
–Basszus,basszus,basszus,basszus –
suttogtam. – Félre küldtem az üzenetet,amit Ákosnak szántam. – Fogtam a fejem.
–Oh… – húzta a száját Dorina. – Hát ez kínos.
Döbbenten néztem rá.
–Hogy kínos?? – emeltem fel a hangomat.
–Gyors írd meg neki,hogy félre ment –
sürgetett.
Remegő kezekkel,meg persze piros fejjel
pötyögtem a választ.
Fábián Izabella üzenete: Bocsi felre irtam,felejtsuk el..:Dd
Roland Budai üzenete: Oke elvan felejtve!:D De amugy kinek akartad
irni?
Fábián Izabella üzenete: Oh senkinek…ez az információ nem publikus.
Roland Budai üzenete: Namaar! Ne szorakozz!! Egy fiunak?
Fábián Izabella üzenete: Jolvan…igen,Akosnak irtam.
Roland Budai üzenete: Csak nem randira hivott?:Dd
Fábián Izabella üzenete: NEM!!
Roland Budai üzenete: Ez bizony az. Jaaj Iza hát megtaláltad az
IGAZIT! Mikor lesz a lagzi? Ugye engem is meghivtok? Szomoru lennek ha nem…
Fábián Izabella üzenete: FEJEZD BE!!
Roland Budai üzenete: :Ddd Pedig nagyon jol szorakozom
Fábián Izabella üzenete: Kacc kacc kukac….de NE RAJTAM!
Ekkor szólalt meg a csöngő. Épp elakartam
tenni a telefonomat,amikor eszembe jutott Ákos,így gyorsan bepötyögtem neki azt
amit eleve neki akartam,de félre küldtem.
Ezután összepakoltam,és beszélgettem a
többiekkel,amíg be nem jött értünk az osztályfőnök,és el nem indultunk az
ünnepségre.
~°~
Amint otthon átléptem a bejárati ajtó
küszöbét,egy „Végre szabad vagyok!” kiáltással ledobtam az iskola táskámat a
földre.
Tompa puffanásokat hallottam,majd megjelent a
bátyám.
–Na mivan,húgi? – lépett oda
hozzám,majd összeborzolta a hajam.
–Anya? – kérdeztem azonnal.
–Konyha – felelte,majd bevágódott a
nappaliba. Szó szerint.
A konyhába érve máris kiszimatoltam az
ínycsiklandó illatokat.
Anya a tűzhely fölött kevergetett valamilyen
masszát,amikor mellé léptem,és egy puszit nyomtam az arcára.
–Szia drágám – köszöntött. – Mi volt a
suliban?
–Törin tanultunk,angolon filmeztünk.
Ezen kívül még félre küldtem egy üzenetet ami miatt persze jól le is égettem
magam – sóhajtottam.
–Biztos nem volt olyan gáz –
mosolygott,de én leragadtam annál a szónál.
–Mióta használsz te olyan szót,hogy „gáz”?
–Próbálok haladni a kórral –
válaszolta.
–Inkább ne csináld – nevettem el
magam.
Ebéd után felmentem a szobámba,és elvágódtam
az ágyamon. Anyáékat ebéd közben folyamatosan próbáltam győzködni,de csak egy „majd
még megbeszéljük” volt a válasz. Én azonban nem adom fel!
